Elmentünk a lányommal nyaraláskor Zamárdiban messzire, a moló felé. Ott volt a könyvárus, aki tavaly is. Mindig 200 Ft nála minden régi könyv.
2018-at írunk- és 200 ft a könyv! Ez azért elgondolkodtató…
Kerestem Ottlik Géza: Iskola a határon c. könyvét. Mondta, hogy látta, de most nem tudja hol van. Majd keresi. És így is lett, mert még ott végignéztem egy órán át az összes dobozt, minden látogatónak szólt, hogyha Ottlik könyvével találkoznak, akkor szóljanak neki. Sok érdekes könyv volt, kincsek, különlegességek, régiségek. Még orosz nyelvű Bibliát is láttam. Régi pszichológiai tankönyvek, klasszikusok, idegen nyelvű könyvek. Belegondoltam, hogy ez az ember minden nap kirámol ide a mozgó antikvár könyveivel!? Az árus, Tibor  úgy köszönt minden odalátogatót, hogy érezze jól magát! Gond nélkül ott hagyott a sátrában vagy 4-5 látogatót, hadd bogarásszanak kedvükre, míg ő elmegy kávézni. Talán azt gondolta, azok az emberek, akik még könyvet vesznek a kezükbe, nem valószínű, hogy meglopják. ÉS ha igen: az ő lelkükön szárad. És ha igen, nem éri nagy veszteség. Körbe néztünk: olyan volt mintha apám könyvtárát láttam volna, legalább 20 ismerős könyv volt, amit gyerekkoromban is láttam nála, meg amik nekem mai napig megvannak.
  Megvettem magamnak a Lányom nélkül soha c. könyvet németül, egész jól értettem, ahogy így beleolvastam és azt találtam ki, hogy a német gyakorlására tökéletes lesz. A Thai Chiről is találtam egy 30 éves könyvet, meg a talpmasszázsról - tradicionális tudományok, nem évülnek el. Minden ötödik könyv nála ajándék, de ha nem választ valaki 5 könyvet, akkor is kap ajándékot – a lányom kapott két színes radírt.
A nyugtán érdi telephely volt, ami arra enged következtetni, hogy ott tevékenykedik Tibor, de nyaranta a Balatonra látogatókat örvendezteti meg könyveivel. Feltételezem, évközben is antikvárius, ha vállalkozást épít rá. Remek ötlet, mert manapság aligha visznek nyaralni magukkal könyvet az emberek, de a strandon megpillantják a sátrát és körülnéznek. Egész biztosan találnak valamit, amit olvashatnak napozás közben.
De sajnos Ottlik könyvét nem találták meg nekem. Bizonyára valaki elvitte már.
Hazamentünk. Ebéd után ezeket olvasgattam. De nem csak a könyveket hoztam haza, hanem azt a jóérzést is, hogy  a mai világban ilyen kedvesen fogadják egy könyvsátorban az embereket, ajándék áron juttatják hozzá látogatókat a könyvekhez, amelyek örök értéket képviselnek.

Fél-elem. Tehát nem az egész, félig van az akku. Amikor teli van, akkor vagy happy, magabiztos, minden flottul megy. Lehet, megetted kenyered javát és még mindig képes leteríteni.

 Érezted már, hogy csak oda kéne állnod XY elé, megkérdezni tőle, hogy... - és nem mered. De miért? Mi a gond? Miért nehezebb az egyenes mint a görbe vagy a néma? Az baj, ha már nem merünk beszélni, kérdezni. Erre mondják, hogy kommunikációs probléma. Vannak persze nagy szakértők, akik tanfolyamokat szerveznek arra, hogy megtanítsák, hogyan kell kommunikálni. Az is lehet, hogy szükség van rájuk tényleg, de én arra gondolok, hogy az amit gondolunk, mondunk, sőt teszünk az mindig kontroll alatt kell legyen a bizalomvesztés és az egó miatt. Na most az egót nem nyomhatjuk el, mert másik oldalról pont azon dolgozunk nap mint nap, hogy senki el ne tiporhasson. Ne mondja meg nekem akárki,hogyan kellene éljek, mit vegyek fel,hova menjek, miben higgyek... A kontroll meg azért kell,mert a férfi pl. nem mondhatja kerek-perec a nőnek, hogy szeretne vele lefeküdni,csak mert megkívánta;és a nő nem mondhatja a kollégájának, hogy ocsmány a pulcsid, mert meg kell válogassa a szavait, vagy egyáltalán jobb ha hallgat. Ez ilyen. Nem beszélünk. Ha végül megszólalsz, talán már azután bánod, hogy a 3.mondatodat is kimondtad, amiben némi érzelemről tettél tanúbizonyságot. Később már hiába bánod, hogy elmondtad neki: valójában nem szimpatizálsz a HR-essel. Az ha eljut hozzá, neked véged! Kész, már kimondtad. Majd egész este azon rágódsz, hogy ő elmondja-e az illetőnek, vagy megbízhatsz e benne. Ezért a szabályod: beszélni ezüst, hallgatni arany. 
De gyakorlat kell hozzá, hogy arany vagy ezüst hulljon.
Van amikor viszont a pároddal kell beszélned és félretenni a racionalitást, szívből szólni. Tele van vele a net: szívedre hallgass, szeretet nyelvén kommunikálj. És bizonyára igaz, hogy a szeretet kulcs bármelyik szívhez, de nem elég a szívet megközelíteni, bele is kell kerülni. A másik ember is érez és gátlásokkal küzd. Még ha látja is a jeleket, a szeretet jeleit, kételkedik, mert nincs önbizalma esetleg, fél az új vagy régi érzésektől, jövőtől.

Van aki nyugtatót szed, hogy egyáltalán működhessenek az emberi kapcsolatai. Hál'Istennek nem tartok itt, de érzem azt, hogy mennyire nehéz néha kimondani valamit.Illetve az a kérdés, hogy kimondjam vagy sem?Melyikkel teszek jót magamnak? Míg ezen vacillálok, az időt fosztogatom, a reményt veszítem és a kétségbeesést növelem. Na ez a fél-elem. Egyetlen mód van a kiírtására: gyökerestül kitépni, mint a gazt. Szembeszállni vele, akkor is tenni azt amit kitaláltál, de nem merted meglépni. Nehéz lesz, de ha megtetted, büszke leszel magadra.

A minap olvastam egy blogot,amit feltehetően férfi írt :Férfiak ébresztő! címmel.Aztán leírta nagy okosan,hogyha egy nő olyan 30 éves kora körül/után hirtelen elkezd más tanok, emberek, kultúrák, ezotéria iránt érdeklődni, akkor már baj van. Nem csak az, hogy ezek hülyeségek, hanem,hogy változik a nő!
Én meg azt mondom,hogy az élet folyamatos változás és változásra kényszerít. Hiszen nem maradhatunk az ötéves szintjén. AZ élet célja fejlődés. Kár, hogy a férfiaknak ez nem jelent semmit, nem előrelépés, hanem korlát. Ők a megszokottat szeretik..vagyis ...ez nem általános persze,de elképzelhető. Kíváncsi lennék a kommentekre.

Egy napilapban olvastam egy fiatal srácról, megkönnyeztem a történetét.
Jani Miklósnak hívják és a fiatalkorúak börtönébe került. Ott elkezdett meséket írni és egy pályázaton is nyert.
Azt hiszem, egy börtönviselt embernek nagyon nehéz újrakezdeni, de neki vannak céljai és van benne egy szikra,amit nem hagyott kihunyni. 
Erről írtam korábban: mindenkiben van valami érték. Benned is, benne is, bennem is. Mindegy, hogy van érettségid, diplomád vagy sem. Te Te vagy. Ne hagyd, hogy eltántorítsanak, csináld amihez értesz.
Én drukkolok Jani Miklósnak!

Anya, apa mindent megtenne a gyerekéért, még a 626.plüsst is megveszi, főleg ha szinte ingyen adják.
Szinte ingyen, mert csak pontokat kell gyűjteni és amúgy is ott vásárolnak abban a boltban. Abban a tudod...nem mondhatom ki ;) A dolog szín tiszta pszichológia és remek stratégia. Mindig vannak rá vevők.

Alapja a gyűjtőszenvedély és az ingyen- kapás reménye. 

40 hűségpontért kaphatsz egy plüssfigurát. Számolok. Ha egy pontot kapsz kétezer forint után, akkor 80000 Ft-ot kell otthagyj az üzletben X idő alatt, hogy meglegyen a 40 db. Basszus! akkor ez egy 80000 Ft-os plüss! (Mit tudhat?!)

Jó, jó,ők rendesek, mert lehet úgy is, hogy 20 hűségpont, és csak ezerötöt kell fizetni a plüssfiguráért. Így máris olcsóbb, mert csak 41500-ba kerül a szivacsbaba :D 

A kapcsolatépítés is a célja lehet ennek, mert mozgósítjuk az ismerősöket, hogy ők is lázasan gyűjtsék nekünk a ragasztható pontokat.
Aztán volt olyan, hogy a kasszától eljövet rádöbbenek, hogy nem kaptam pontot, pedig kétezer forintot adtam oda.
A pénztáros helyesbít:nem, nem én 1999 Ft-ot fizettem, ott van a blokkon.

A biztonsági őr segítségével ki is harcoltam azt az egyet, de valahogy nem voltam boldog...