A szép fekete varjú misztikus állat. Van benne valami úrias, ahogy sétafikál és valahogy mindenhol megél. Magának valónak tűnik. A károgása számomra nem panaszkodás, azt csak a magyar mondja, hogy kár, kár, mintha valamit sajnálna... talán mert a magyar az, aki sokszor negatív, sajnálkozó, búbánatnak ereszkedő...
Azt hiszem az emberek mindig magukból indulnak ki. Amit kijelentenek, az róluk szól, nem arról, akiről mondják. Persze ezt már nálam okosabbak is felfedezték.
Blogom neve azért ez, mert hasonlónak érzem magam a fekete, szabad, szép és életrevaló varjúhoz. ÉS majd itt a Varjú jól megmondja a frankót ;) Károghatok kedvem szerint.
Ha van kedved hozzá károgni, vakkantani, vagy cincogni, tedd meg, csak ne disznólkodj, kérlek.
És ha már az állatok szóba kerültek : sokra tartom őket. Talán többre mint az embereket, de emberekről, életekről, rossz és jó döntésekről fog szólni ez a blog.

Kövess és figyelj:)