Elmentünk a lányommal nyaraláskor Zamárdiban messzire, a moló felé. Ott volt a könyvárus, aki tavaly is. Mindig 200 Ft nála minden régi könyv.
2018-at írunk- és 200 ft a könyv! Ez azért elgondolkodtató…
Kerestem Ottlik Géza: Iskola a határon c. könyvét. Mondta, hogy látta, de most nem tudja hol van. Majd keresi. És így is lett, mert még ott végignéztem egy órán át az összes dobozt, minden látogatónak szólt, hogyha Ottlik könyvével találkoznak, akkor szóljanak neki. Sok érdekes könyv volt, kincsek, különlegességek, régiségek. Még orosz nyelvű Bibliát is láttam. Régi pszichológiai tankönyvek, klasszikusok, idegen nyelvű könyvek. Belegondoltam, hogy ez az ember minden nap kirámol ide a mozgó antikvár könyveivel!? Az árus, Tibor  úgy köszönt minden odalátogatót, hogy érezze jól magát! Gond nélkül ott hagyott a sátrában vagy 4-5 látogatót, hadd bogarásszanak kedvükre, míg ő elmegy kávézni. Talán azt gondolta, azok az emberek, akik még könyvet vesznek a kezükbe, nem valószínű, hogy meglopják. ÉS ha igen: az ő lelkükön szárad. És ha igen, nem éri nagy veszteség. Körbe néztünk: olyan volt mintha apám könyvtárát láttam volna, legalább 20 ismerős könyv volt, amit gyerekkoromban is láttam nála, meg amik nekem mai napig megvannak.
  Megvettem magamnak a Lányom nélkül soha c. könyvet németül, egész jól értettem, ahogy így beleolvastam és azt találtam ki, hogy a német gyakorlására tökéletes lesz. A Thai Chiről is találtam egy 30 éves könyvet, meg a talpmasszázsról - tradicionális tudományok, nem évülnek el. Minden ötödik könyv nála ajándék, de ha nem választ valaki 5 könyvet, akkor is kap ajándékot – a lányom kapott két színes radírt.
A nyugtán érdi telephely volt, ami arra enged következtetni, hogy ott tevékenykedik Tibor, de nyaranta a Balatonra látogatókat örvendezteti meg könyveivel. Feltételezem, évközben is antikvárius, ha vállalkozást épít rá. Remek ötlet, mert manapság aligha visznek nyaralni magukkal könyvet az emberek, de a strandon megpillantják a sátrát és körülnéznek. Egész biztosan találnak valamit, amit olvashatnak napozás közben.
De sajnos Ottlik könyvét nem találták meg nekem. Bizonyára valaki elvitte már.
Hazamentünk. Ebéd után ezeket olvasgattam. De nem csak a könyveket hoztam haza, hanem azt a jóérzést is, hogy  a mai világban ilyen kedvesen fogadják egy könyvsátorban az embereket, ajándék áron juttatják hozzá látogatókat a könyvekhez, amelyek örök értéket képviselnek.