Mi van ha gyermeked megváltozik hirtelen? A tündibündi babából akaratos, veled folyton harcban álló arcoskodó kis szörny lesz tizenévesen. Először rendre utasítod ugyebár. Ez megy hónapokig, hogy kiabálsz vele, hogy hogy képzeli ezt a hangot?! Meg mi az, hogy NEEEMM!? (Halványan felsejlik, hogy volt már ilyen, kb. 2,5- 3 éves korában. Kemény hisztik, akarat megmutatása, teste földhöz vágása a zebra közepén, miközben megöl a szégyen a járókelők előtt, hogy nem tudod elhallgattatni a gyereked.)
Parancsolgatós leszel a kettes fázisban, mert rájössz, hogy a kiskamasznál már nem sokat ér a kedves szó, és kérlelés, hogy rakja el a ruháit, igyekezzen a készüléssel, mert menni kell, ne söpörje a morzsát az asztal alá, és ne egyen az ágyon...stb. Hosszan lehetne sorolni. Vagy ötvenszer fel kellett szólítani, hogy egyszer megtegye. Ekkor elhatároztad, hogy nem kérsz, nem könyörögsz: parancsolsz.
Ismerőseid rosszallóan néznek, hogy milyen parancsolgatóssá váltál és nem lehet azt a gyereket szépen megkérni??
Hát nem. 
Viszont lehet, hogy a 3. felszólításra gyorsabban megteszi és még tv megvonással se kellett zsarolnod. Ám a kapcsolatotok észrevétlenül megromlott. Az, hogy már nem vagy megértő és kedves, az még ellenállóbbá tette, sőt kritikussá. Megállapítja kamaszod, hogy folyton csak ugráltatod, sérelmezi, hogy azt feltételezed róla, hogy kamuzott, pedig ő nem... És te se hallgasd a zenét hangosan, mert zavarod. Főleg ne énekelj, mert hamis. Szemrehányást tesz, hogy nyitva hagyod az ablakot szellőztetés céljából, mert akkor nem tud önfeledt lenni- időnként artikulátlan ordításokban tör fel, és nem YEAH vagy ilyesmi, hanem csak úgy. Mert tök jó kiereszteni egy vadállati hangot és frászt hozni anyára, aki épp mondjuk meditálni próbál a szomszéd szobában.
Szembesülsz vele, hogy szar a főztöd és különben is menőbb étteremben enni.
Olyan kritikák érnek, hogy elvörösödsz. Néha azonban tényleg tükröt tart a gyerek képletesen.
A harmadik fázisban rájössz, hogy nem akarsz rossz anya lenni és eltávolodni tőle, mert ha drogos lesz vagy alkoholista, akkor te leszel érte a felelős. Meg amúgy is. De a zűröket meg kéne úszni. Egy biztos: a kamasz kort nem lehet megúszni. Mind átmegyünk rajta és még élünk :) Meg a szüleink is :D (Így visszagondolva, azért jó idegeik voltak)

A konklúzió az, hogy hagyni kell a gyerkőcöt olyannak lenni, amilyen, mert ha tiltasz, ellenszegül. Azon kívül talán el is húzódik a folyamat, amit nem akarunk. Ez a kamaszkor olyan életszakasz, mint az életközép vagy idős korba lépés. Nem tudsz úgy csinálni, mintha nem volna és megváltoztatni sem, mert ilyen és kész. Ha büntetni akarnád a kamaszt azért, amilyen - az olyan mintha idős szüleidet akarnád megváltoztatni.

Egyes szám 2. személyben írtam,de persze nyilvánvaló, hogy ezek a saját megéléseim...

Szóval lepereg rólam a bántása, nem leszek idegbeteg attól, hogy "trágyadomb" a szobája. Ja és kritizáljon csak, ez a dolga. Így alakítja ki a saját értékrendjét. Ez nem jelenti, hogy nem nevelek, de most bármit kérnék, utasítanék, dafke az ellenkezőjét fogja tenni. Így is úgy is leéget a rendelőben, és artikulátlanul üvölt. De ha hatástalan lesz, akkor lehet, hogy elgondolkodik.

Állítólag a mai kamasz kor nem ér véget 20 évesen. Jól fel kell kötni a gatyát.