Jó ez a facebook, minden nap ott találkozunk az "ismerőseinkkel". A valóságban nem találkozunk velük, de ott legalább igen. Ezt néha pejoratíve mondhatjuk, máskor meg őszinte szívvel, mert e rohanó világban már az is jó, ha legalább így. Megnevettetnek a vicces posztok, magukkal ragadnak a megosztott zenék, osuztzunk ismerősünk gyászában, segítünk egy elveszett állatnak új gazdit találni...stb. Szóval összességében jók ezek a közösségi oldalak. Azonban 1.rabjává lehet válni, de ez közhely már;  2. egy-egy bejegyzés tévútra visz.
Elég ha arra gondolunk mennyi megmondó ember lett mostanában, akik hangzatos szavakkal terelgetik az őket követőket. Asztrológusok, írók, és ott vannak a valakik, akiknek egyfajta ideológiáik vannak és azt meg kell osszák másokkal, hogy sok követőjük legyen....stb. Veszélyes dolog ez. Nem elég a politukusaink manipulálása?

A zoodiákus előrejelzéseket én is követem, sokszor találó - hacsak nem a placebo hatás miatt.

Ott vannak a bíztató angyali üzenetek is, amik hétről hétre ismétlődnek, csak más angyalos kép van hozzájuk csatolva. Pl. Mihály arkangyal vigyáz rád, ne aggódj, rendeződni fognak a dolgok a háttérben és ami most még rossznak látszik, az később kiderül, hogy a te hasznodat szolgálja. Angyalaid vigyáznak rád!
Nos, ezek a megnyugató sorok egész jól elcsitítják a háborgó lelket, aggódó szívet, erőt adnak a mindennapokra. Tehát jó. De az elmúlt hónapokban újra és újra ezeket olvasom és azt látom, hogy ez porhintés, nem lesz változás. Akkor lesz változás, ha teszel érte. 
Nos, tettekre is ösztönöznek a képes megosztások - akár ismerösöd küldi, akár egy megmondó ember, csakhogy előfordult sokszor, hogy ellentétes cselekvésre ösztönöztek. Tehát nem lettem okosabb.
Magam is dilemmával küzdöttem, erre egyik azt mondja: mondd ki amit gondolsz, ne tarts magadban. Fejezd ki az érzelmed, mert rövid az élet, ne állj boldogságod útjába.
A másik intelem meg arról szól, hogy most várj, hagyd hogy az események maguktól következzenek be, néha háttérbe kell vonulni ahhoz, hogy tisztán láss.
Vagy: engedd ki az irányítást kezeidből egy kicsit, add át angyalaidnak a gondod és csodálatos módon megoldódnak a problémák.

Kicsit agymosottá válsz ezekután...

De van még egy csapda: olyannyira nem egymással kommunikálunk, hogy közvetítésre használjuk a közösségi oldalt. Itt vannak ezek a remek szerkesztett képek szép, de bánatos nővel.
Vagy machó férfi merengő tekintettel és mindegyikhez egy jól odamondós idézet, amit meg lehet osztani és aki látja, tudja, hogy melyik szól neki, melyik nem. Célozgatunk érzelmekre, gondolatokra. Manipuláljuk a másikat, hogy lépjen felénk, mert mi gyávák vagyunk. Vagy épp megsértődtünk és akkor felteszünk egy "erős nős", vagy "az igazi férfi sose..." kezdetű szerkesztett képet, hogy ezzel engeszteljük ki magunkat.
Többes szám második személyben írtam, de mondhattam volna a magam nevében is, igen. Előfordult. Így vettem észre milyen veszélyes játék ez is. Máskor én kaptam ilyeneket - legalább is magamra vettem. Egyértelművé vált, hogy az illető nem akar színt vallani, csak sejteti, hogy érdeklem. Ebben az a csapda, hogy nem biztos! Simán lehet, hogy valaki másnak dobálja a megosztásait, amik mögött szerelmetes érzéseket lehet felismerni. 
Vagy egy hozzászólásom haragot keltett valakiben, mert "bíráltam" és megjött rá a válasz, csak nem szemtől szembe. Egyszerűen feltöltötte a hírfolyamára és én tudtam, ez nekem szól:

Ő a sólyom, én a varjú :D Még jó, hogy a varjú is tud magasan repülni :)

Hát ez meg a varjúmondja blog. Sajnos van véleményem. legfeljebb ezután nem mondom ki Facebookon.