A közfoglalkoztatás, avagy közmunka amúgy nem lenne egy rossz dolog, de aki azzá válik, lekezelően bánnak vele. Éreztetik, hogy te egy csak egy közfogis vagy...

És nem nehéz közfogissá válni, nem bizony! Hisz javítani kell a statisztikákon (Csökken a munkanélküliség), és állami cégek is előszeretettel alkalmaznak közfoglalkoztatottat úgy, hogy a versenyszférában dolgozó munkatársat előbb elbocsátják, majd közfogisként visszaveszik. És az ember örüljön, hogy van munkája.

Elmondom, hogy ez bérben is rettentő keveset jelent és szabadság se jár úgy. Miért is? Ez talán büntetés?

Vagy érezze magát kitüntetve a munkanélküli, hogy őt visszavezetik a munka világába és jobb mint a segély, amit adnak? Ja, igen, annál jobb persze, de méltatlan.

A két-diplomás szintúgy ide juthat, ennyiért dolgozhat, mint az érettségizett. Szerintem rohadt megalázó nekik. De ez van.

Negyven évesen már öreg vagy, nehezen találsz munkát. Ha közfogis leszel, az is jó, de a szerződés csak fél évre szól, aztán vagy meghosszabbítják a szerződést, vagy nem. Minden lóg a levegőben. Aligha húzod ki nyugdíjig benne. Mi lesz? Te újra munkanélküli státuszba kerülsz és átadod a helyed a másiknak, majd csere. Így a statisztika nem romlik, lehet mutogatni, hogy szuper: egyre több a dolgozó ember! Csak arról nem szól a fáma, hogy ha a nettó bér nyolcvanezer és meg kell élnie egy családnak, akkor ez igen nehézkes ebből. Félretenni meg kizárt. Nyaralni lehetetlen és amikor beteg leszel és még öregebb, akkor gyógyszerre se futja. (Azután jön az a sztori, hogy kórházba kerülsz, utána meg már haza soha, de ez tényleg másik történet)

Szóval a közfogis nehezen jut vissza a versenyszférába, de arra jó, hogy újra belendüljön, kicsit fontosnak érezze magát, emberek közt legyen.
Azért jó tapasztalatom is van. Dolgoztam már önkormányzaton közfogisként, csicska munkát végezve, és dolgoztam szociális szférában ugyanígy, de kellemes légkörben. Ez utóbbinál értékelték a tudásom, és új dolgot is tanultam. Nem mellékesen elég rugalmasak.
Ha el kellett menni orvoshoz, gyerekért, állásinterjúra, akkor az megoldható volt. 

Az volna a jó, ha tényleges munkát kapnának az emberek: olyat,amiből meg lehet élni, és nem ideiglenes.
Itt lebeg a reménytelen elszegényedés és az utcára kerülés réme, a kilakoltatás, az éhezés,lecsúszás jövőképe. Nem kívánom se magamnak, se az utókornak. Létezik, hogy az országunk kormányzói ezt akarják?
(Csak költői kérdés volt, tudom, hogy saját pecsenyéjüket sütögetik, de azért nagyon szomorú...)

Szerintem mindenkiben ott van valami tehetség, tudna kezdeni magával valamit, de manapság álláshoz jutni csak iskolai bizonyítványokkal és nyelvtudással lehet. Miért nem azt nézik ki mihez ért? Én azt nézném...